Most egy horror/bestseller regénnyel jöttem nektek:) Zárójelben megjegyezném, hogy először olvastam ilyen könyvet:3
Zene
Ed Sheeran- Give Me Love
Sztori
Alexis Warren egy egészen átlagos lány. Illetve. Félretéve, hogy világos rózsaszín haja van, balhés, és egy fotózást kedvelő csajszi. A szülei eléggé elfoglaltak, ezért nagyon sok időt tölt a babagyűjtő és kissé hisztérikus húgával, aki az utóbbi időben eléggé megváltozott. Alexis valami különös "erőt" érez a régies házban, így jogos a feltételezése, miszerint megőrült; a húgának, Kasey-nek egyszer csak kékből zöldre vált a szeme színe, ellenséges lesz, és agresszív. A házban magától csukódnak be ajtók, magától forr fel a víz a tűzhelyen. Kasey egészen fura lesz, Alexis pedig egyre jobban kezd gyanakodni, hogy valami nincsen rendben a testvére körül. Ő az egyetlen, aki megállíthatja a dühöngő zöldszemű húgát- de mi van, ha a zöld szemű lány már nem is Kasey?
A rossz lányok nem halnak meg
Előzmények
Először egyik barátnőm olvasta ki ezt a könyvet, és mikor nála voltam egyszer, akkor láttam először. Azt mondta (nem a könyv, a barátnőm:D) hogy szerinte egy szuper könyv, és hogy majd mindenféleképpen kölcsön fogja adni. Elmesélte (miután a hátborzongató borító alapján rákérdeztem), hogy egy horror könyvről van szó. "Sajnálatos" módon még nem láttam horrorfilmet. Mondjuk, eleve azért nem merek megnézni egyet se, mert már a sötétben is késztetést érezek arra, hogy fussak, mert valami figyel. Na, arról meg végképp ne is beszéljünk, hogyha meglátom magam egy üvegajtóban este, akkor sikítva kiszaladok a világból. Mindegy. Szóval én nem lelkesedtem annyira ezért a könyvért (először), de a barátnőmre hagytam, mondván, "persze, majd rájössz". Viszont mikor épp könyvet cseréltünk, ő pedig felajánlotta nekem ezt, nem mondtam nemet. Nem tudom, miért, de elég kíváncsi lettem, na meg, miután a lelkemre kötötte, hogy úgy vigyázzak erre a könyvre, mint a szemem fényére, a gondolatot is elvetettem, hogy esetleg, ha megrémít, kihajítom az ablakon. Ilyenre persze nem került sor...
Hatás
A suliban olvastam el belőle az első pár oldalt, de a hangzavar miatt nem igazán tudtam a könyvre figyelni. Viszont este, otthon, amikor éppen a Koldrex-emet kortyolgattam (erősen meg voltam fázva, hát na) és újra átolvastam az előbb említett oldalakat, teljesen magával ragadott. Sosem olvastam még horror könyvet, így először szaladva tettem meg az utat, vissza a szobámba. És igen, esténként nem is olvastam tovább, mert egyszer, mikor éppen fogmosás után lekapcsoltam a villanyt a fürdőben, majd oldalra fordulva megláttam a fehér pizsamás alakomat az üvegajtóban, azt hittem, leáll a szívem. De miután erre nem került sor, és amúgy is beteg voltam, másnap fel sem keltem, amíg ki nem olvastam az egészet. Csupán párszor, amikor paranoid módon kattanásokat hallottam az ágy alól (óh, már megvan, hogy miért nem nézek én horrort), félretettem, és inkább a fejemre húzva a takarót, néztem a "Finiász és Förböt". Viszont tényleg elbűvölő egy regény, és bár még fényes nappal sem mertem kimenni WC-re, csak addig, amíg ki nem olvastam, azért meg kell hagyni, hogy együtt tudtam érezni Alexis-szel. És szerintem a húgom egy ideig furcsállni fogja, ahogyan majd pszichopata módjára fogom betakargatni a babáit, és esetleg párat, ami nem szimpi, ki is vágni a kukába, de szerintem nem lesz gond. Mint mondtam, először olvastam ilyen regényt, de van egy olyan érzésem, hogy többször fogok. És talán (de mondom, TALÁN) majd rászánom magam egy horrorfilmre is. Persze csak akkor, ha egy Carter kaliberű srác ül mellettem. Na, de erről majd a könyvben...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése