~John Green- Csillagainkban a hiba~

Sziasztok, Könyvmolyaim:3
Ezúttal egy New York Times írótól hoztam nektek könyvajánlót:) Ez a regény már filmen is hódít!;)

Zene

Birdy- Not About Angels 

Sztori

Hazel Grace egy egyszerű, 16 éves lány, aki... rákos. Kezelés, kezelés hátán, és a támaszcsoport, ahová a szülei küldik el. Hazel utál oda járni, egészen addig, amíg meg nem érkezik az új fiú; Agustus. A rokonszenv, ami az első pillantástól összeköti őket, az idő során csak egyre jobban erősödik. Hazel és Gus egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Hollandia csak rájuk vár... ők pedig izgatottak. Hazel rákja még elviselhető... de vajon Gus miért "világít úgy, mint egy karácsonyfa"? Mit jelent ez? Vajon, a közös barátjuk hogy bír a sötétben élni? Mi kell ahhoz, hogy két beteg ember egymásra találjon? Mi kell ahhoz, hogy a szerelmük valamennyire tompítsa a fájdalmukat? Mi kell ahhoz, hogy ne fájjon, ha elveszítik egymást? Mi kell ahhoz, hogy a végsőkig kitartsanak egymás mellett? És, hogyha nem sikerül a végsőkig... ki tört meg?

Csillagainkban a hiba

Előzmények

Egyik kedves netes barátnőm képei között láttam a mozijegyeket, mielőtt megnézte volna. Sok jót mesélt róla, így először az fogalmazódott meg bennem, hogy száz, hogy majd meg fogom nézni a filmet. Emlékszem, mindenhol kerestem, hogy fent van-e, mint online film. De legnagyobb elkeseredésemre, csak moziban lehet (még) megnézni. El lettem keseredve, hogy nem tudom megnézni... Aztán, mikor egyszer egyik barátnőmnél segítettem neki posztereket tenni a falára, megpillantottam a Csillagainkban a hiba poszterét, és rögtön faggatni kezdtem, hogy látta-e. Erre ő csak annyit mondott, hogy "nem. Olvastam.". Izgatottan elkezdtem kérdezgetni, hogy "és? Mi volt benne? Jó volt?", ő pedig azt mondta, hogy "nem fogom elmondani, de sírni fogsz a végén.". És, hogyha ő mond ilyet, akkor az azt jelenti, hogy kemény végre számíthatunk, mivel nem az az érzelgős fajta. És egyik nap, mikor olvasnivalót töltöttem le az e book-ra, megakadt a szemem ezen is. Rém lelkes lettem, és miután letöltöttem, azonnal elolvastam...

Hatás

Hogy őszinte legyek, legelőször furának találtam a könyvet: úgy éreztem, olyan, mint egy forgatókönyv. Nem tudom, miért gondoltam ezt. Viszont azért meg kifejezetten mérges vagyok magamra, hogy úgy gondoltam "nem baj, ha nem tetszik, ki kell olvasni, bár lehet, hogy nehéz lesz". És nem, nem volt nehéz. A felétől kezdve végigbőgtem az egészet. És igen, én a "sírós" lány vagyok. De ezt még a "nemsírós" barátnőm is megsiratta. Én, aki még a Husky-n is sírt. Ha így kell leírni. Viszont engem annyira megrázott a könyv, hogy éjszaka nagyon sokáig imádkoztam, hogy a beteg gyerekek gyógyuljanak meg, mert szinte biztos vagyok benne, hogy nem csak Hazel szenved(ett) rákban. Bucira sírtam a fejemet, és valahányszor azt hallottam, "oké?", könnybe lábadt a szemem, és megakadt a torkomon a levegő, és majdnem megfulladtam. Mielőtt ismertem volna a történetet, úgy vélekedtem erről a filmről/könyvről, hogy úúúgy, de úúgy szeretnék már egy jót sírni rá. Igen, én úúúgy, de úúgy sírtam ezen, hogy csak na. Viszont nem volt jó. Nem, mert fájt, egyszerűen fájt azt tudnom, hogy mindig van "hepiend". De tisztázzunk valamit. Nem minden vég "hepiend", de minden végben van valami "hepiend". Oké? Oké. :')

~Katie Alender- A rossz lányok nem halnak meg~

Sziasztok!:)

Most egy horror/bestseller regénnyel jöttem nektek:) Zárójelben megjegyezném, hogy először olvastam ilyen könyvet:3

Zene

Ed Sheeran- Give Me Love

Sztori

Alexis Warren egy egészen átlagos lány. Illetve. Félretéve, hogy világos rózsaszín haja van, balhés, és egy fotózást kedvelő csajszi. A szülei eléggé elfoglaltak, ezért nagyon sok időt tölt a babagyűjtő és kissé hisztérikus húgával, aki az utóbbi időben eléggé megváltozott. Alexis valami különös "erőt" érez a régies házban, így jogos a feltételezése, miszerint megőrült; a húgának, Kasey-nek egyszer csak kékből zöldre vált a szeme színe, ellenséges lesz, és agresszív. A házban magától csukódnak be ajtók, magától forr fel a víz a tűzhelyen. Kasey egészen fura lesz, Alexis pedig egyre jobban kezd gyanakodni, hogy valami nincsen rendben a testvére körül. Ő az egyetlen, aki megállíthatja a dühöngő zöldszemű húgát- de mi van, ha a zöld szemű lány már nem is Kasey?

A rossz lányok nem halnak meg

Előzmények

Először egyik barátnőm olvasta ki ezt a könyvet, és mikor nála voltam egyszer, akkor láttam először. Azt mondta (nem a könyv, a barátnőm:D) hogy szerinte egy szuper könyv, és hogy majd mindenféleképpen kölcsön fogja adni. Elmesélte (miután a hátborzongató borító alapján rákérdeztem), hogy egy horror könyvről van szó. "Sajnálatos" módon még nem láttam horrorfilmet. Mondjuk, eleve azért nem merek megnézni egyet se, mert már a sötétben is késztetést érezek arra, hogy fussak, mert valami figyel. Na, arról meg végképp ne is beszéljünk, hogyha meglátom magam egy üvegajtóban este, akkor sikítva kiszaladok a világból. Mindegy. Szóval én nem lelkesedtem annyira ezért a könyvért (először), de a barátnőmre hagytam, mondván, "persze, majd rájössz". Viszont mikor épp könyvet cseréltünk, ő pedig felajánlotta nekem ezt, nem mondtam nemet. Nem tudom, miért, de elég kíváncsi lettem, na meg, miután a lelkemre kötötte, hogy úgy vigyázzak erre a könyvre, mint a szemem fényére, a gondolatot is elvetettem, hogy esetleg, ha megrémít, kihajítom az ablakon. Ilyenre persze nem került sor...

Hatás

A suliban olvastam el belőle az első pár oldalt, de a hangzavar miatt nem igazán tudtam a könyvre figyelni. Viszont este, otthon, amikor éppen a Koldrex-emet kortyolgattam (erősen meg voltam fázva, hát na) és újra átolvastam az előbb említett oldalakat, teljesen magával ragadott. Sosem olvastam még horror könyvet, így először szaladva tettem meg az utat, vissza a szobámba. És igen, esténként nem is olvastam tovább, mert egyszer, mikor éppen fogmosás után lekapcsoltam a villanyt a fürdőben, majd oldalra fordulva megláttam a fehér pizsamás alakomat az üvegajtóban, azt hittem, leáll a szívem. De miután erre nem került sor, és amúgy is beteg voltam, másnap fel sem keltem, amíg ki nem olvastam az egészet. Csupán párszor, amikor paranoid módon kattanásokat hallottam az ágy alól (óh, már megvan, hogy miért nem nézek én horrort), félretettem, és inkább a fejemre húzva a takarót, néztem a "Finiász és Förböt". Viszont tényleg elbűvölő egy regény, és bár még fényes nappal sem mertem kimenni WC-re, csak addig, amíg ki nem olvastam, azért meg kell hagyni, hogy együtt tudtam érezni Alexis-szel. És szerintem a húgom egy ideig furcsállni fogja, ahogyan majd pszichopata módjára fogom betakargatni a babáit, és esetleg párat, ami nem szimpi, ki is vágni a kukába, de szerintem nem lesz gond. Mint mondtam, először olvastam ilyen regényt, de van egy olyan érzésem, hogy többször fogok. És talán (de mondom, TALÁN) majd rászánom magam egy horrorfilmre is. Persze csak akkor, ha egy Carter kaliberű srác ül mellettem. Na, de erről majd a könyvben...:)