~Leiner Laura- Késtél~

*Márkcsintás*
Ismét egy szerethető, és fantasztikus könyvajánlót hoztam nektek, egyenesen kedvenc írónőnktől. :)

Zene

Gotye- Somebody That I Used To Know

Sztori

Rebeka, azaz Beka, egy teljesen átlagos, gimnáziumi együttesben játszó, 17 éves lány. A napjai olyanok, mint mindenki másnak is: iskola, próba az együttessel, tanulás, és persze nem maradhat ki az életéből a szerelem sem. Ám Beka, miután a barátja oldalára feltöltött egy videót, híres lesz. A dal azonnal belopja magát mindenkinek a szívébe: kifejezetten azért írta, meg a barátja lekéste a próbát (megint), és úgy gondolta, ezen tudnak majd röhögni egy jót. Beka videója rohamosan terjed az interneten, mígnem eljut a tetoválóművészből lett menedzserhez is, Körtéhez. Körte felkarolja a lányt, és mindenben segít neki. Mikor Beka, művésznevén Bexi, élete fenekestül felfordul, Körte leszervez neki egy duettet a Pop/rocksztár leszek!-ben, Nagy Márkkal. Beka egész hete egy őrült nagy rohanás lesz, de vajon élvezni is fogja a pörgő mindennapokat? Vajon közös nevezőre jut Márkkal? Kibékül-e Gerivel, és meg tudja-e változtatni a szülei és barátai véleményét a fiúról? Vajon lesz-e más is köztük Márkkal, a próbákon kívül? És mi a helyzet az FBA-s fiúkkal? Kiderül, milyen egy valódi híresség élete? Márk továbbjut a döntőbe, vagy fel kell adnia a versenyt? 

Késtél

Előzmények

Amikor kijött Laura néni Késtél regénye, éppen egy könyvet olvastam, azt hiszem. Persze nagyon sok jó dolgot hallottam róla, és rengetegen mondták különböző csoportokban, hogy mennyire szeretik, és imádják, és hogy "márkerek". Akkor nem igazán értettem, de nagyon szerettem volna elolvasni, a sok jó után, amit hallottam róla. Mikor anyával és a húgommal elmentünk Szegedre, és útközben beugrottunk az Árkádba, azonnal lerohantam a könyvesboltot, és mindent tűvé tettem érte. Meg is találtam... de az a baj a könyvesboltokkal, hogy amikor anya azt mondta, bármit választhatok, akkor sosem tudok választani. Így volt ez most is. Végigszaladtam a sorok között, és olyan művek mellett mentem el, mint Csontváros, D.A.C, Alkonyat, Tigris átka... És a döntés nehezebb volt, mint hittem. Végül nem a Késtélt választottam, röstellem is, de már az előtt meg volt beszélve a barátnőmmel, hogy majd kölcsön fogom kapni tőle. Így aztán még mindig nálam ez a mesés könyv. :)

Hatás

Mikor áthozta a barátnőm, azonnal belevetettem magamat. Laura néni írásaiban egyébként sem szoktam csalódni, úgyhogy nyugodtan elkezdtem olvasgatni. És nem bírtam letenni. Gondolom, más is így járt vele, de nekem egyszerűen a kezembe ragadt. Nagyon szórakoztatónak találtam az egész művet, arról nem is beszélve, hogy végignevettem, és szorongattam a kötetet. Beka karaktere egyébként is közel állt a szívemhez, már az első pillanattól kezdve, mert úgy éreztem, hogy akár én is lehetnék a helyébe. Persze nem én vagyok a helyébe, ez teljesen abszurd, de nagyon-nagyon imádtam. Tetszett, hogy folyton veszekedtek benne, hogy olyan beszólások hangzottak el, amiken sírva fetrengtem a röhögéstől, és nagyon tetszett, hogy beleszerettem a karakterekbe, és olyan világban szerettem volna élni, mint ők. Híres akartam lenni... és miközben olvastam a könyvet, híresnek is éreztem magamat. Kimondom, hát: MÁRKER LETTEM! És nem mellesleg hatalmas Bexi rajongó... :') És egyre jobban szeretem Laura nénit. Mindenki egyre jobban szereti. <3 <3 <3 

Köszönjük... ezt is:) <3 

~Leiner Laura- Szent Johanna gimi~

Csoki! <3
Most egy híres, és fantasztikus, "örök kedvenc"- féleséget hoztam nektek... Remélem, hogy ezután elolvassátok (ha eddig nem tettétek meg), és rátok is olyan nagy hatással lesz majd, mint rám:')

Zene

Oasis- Wonderwall

Sztori

Rentai Renáta, egy átlagos, 14 éves lány, aki elkezdi a gimnáziumot. Francia tagozatos, magániskolába jelentkezett, részben a szülei kérésére is. Amikor először belép az iskolába, kicsit furának találja a vonalzóval böködő igazgatóhelyettest. De amint megismerkedik az osztályával, minden kétsége eloszlik. Itt mindenféle tag van: a hosszú hajú, a kockák, a telefon-man, az "erős csontozatú", a morc emó, a lovas, a könyvmoly, a halk, a francia és a deszkás. Vajon, mi fog változni a négy év alatt? Esetleg egy viszony? Egy haj? Egy élet? Reni hogy fogja megélni a történteket, ebben a totál őrültben, ahová becsöppent? Mi lesz a véleménye? Vajon teljesen összenőnek? És mi lesz a szerelmekkel? Vajon kitartanak a gimi végéig? Vajon utána is kibírják az életet? Vajon kapaszkodhat-e még egymásba a 12 tanuló? Meddig tarthat egy barátság? Egy életen át?

Vajon meddig fogsz emlékezni az elhangzott mondatokra, szavakra, emberekre? Meddig fog a szíved összefacsarodni, valahányszor eszedbe jutnak az "átélt" pillanatok? Elmúlik ez valaha?

Örök marad?

1. Kezdet

2. Együtt

3. Egyedül

4. Barátok

5. Remény

6. Ketten

7. Útvesztő

8. Örökké

Előzmények

Hogy egészen őszinte legyek, semmilyen lelki/szellemi előzménye nem volt az olvasásának. Egyszerűen nagyon sokat láttam a barátnőim kezében. és a felsősök kezében. Talán ötödikes lehettem, amikor elkezdtem olvasni. Barátnőm adta kölcsön a részeket. Mikor olvastam, a jegyeim egyre rosszabbak lettek... Hát hogyne! Hiszen nem lehetett letenni. Emlékszem, anya tiszta ideg volt, hogy "mi a frászt olvas a gyerek? Lerontja a jegyeit!", de mikor kölcsönadtam neki az éppen olvasott részt, nem akarta visszaadni. "Csak még egy oldal, nyugodjál meg!"- ezt mondta akkor. Tiszta pipa voltam rá. De persze megértette, hogy nekem most ez az "erőm", úgymond. És nem zaklatott, hogy tegyem le. Mondjuk, néha ellopta, és úgy találtam meg, hogy azt olvasgatja, és arról áradozott, hogy milyenek a szereplők. Gondoltam magamba, na látod, muter, mondtam neked, hogy nem lehet letenni. Onnantól fogva folyton kérdezte, mi történik benne. :) Talán ez ilyen anya-lánya dolog. Elhatároztam, hogy a húgomnak is oda fogom adni, hogy "nesze, olvasd el". De még nem ért meg hozzá. :P Na, meg persze ezek a könyvek a legelőkelőbb helyet foglalják el a polcomon, közvetlen a fejem mellett, és ha valaki hozzányúl... Most, hogy így mondom.. talán ezért nem mernek a kistesóim hozzányúlni a szekrényemhez. Hm.

Hatás

Igazából nem is tudom nagyon szavakba önteni az érzéseimet. De mégis megpróbálom. :) Amikor először olvastam, annyira magával ragadott az írás, és az egész helyzet, hogy komolyan a kezembe ragadt. Teljesen azonosulni tudtam a főszereplővel, és teljesen magaménak éreztem a könyv minden egyes szavát. Éreztem, amit Reni érzett. Sírtam, amikor ő is sírt, nevettem, amikor ő is nevetett, és annyira beleéltem magam a történetbe, hogy sokszor az osztálytársaim nevét összekevertem a könyvben szereplők nevével. Emlékszem, mennyire zokogtam, amikor kiolvastam mind a 8 kötetet. Erőnek erejével kellett rávennem magam, hogy lassabban olvassak, mert túl hamar be fogom fejezni. De nem tudtam mit tenni- faltam a lapokat. Annyira megszerettem Reni osztályát, hogy teljesen belebolondultam a karakterekbe. Sosem hittem volna, hogy ilyen hatással lesz rám egy könyv, de konkrétan nem bírtam felébredni, miután az utolsó lapokat elolvastam. Napokig egy olyan világba kívántam vissza magam, ahol Rentai Renáta lehetek, olyan csodálatos osztállyal, és élettel. Persze nem értettem, miért nem tudom egy gombnyomással kitörölni a fejemből a könyvet, hogy ha újra kiolvasom, minden egyes szava ugyanolyan meglepetésként érjen. De most már nem bánom, hogy nem töröltem ki akkor a fejemből. :) Összesen ötször olvastam újra, ebből kétszer az anyukámmal. És ha azt hittem, ez egy olyan könyv, ahol csak egyszeri olvasás után van meg a varázs, tévedtem. Óh, de még mekkorát tévedtem! :') Sosem fogom elfelejteni, amit minden egyes olvasás után érzek... Ha nyugalomra van szükségem, egyszerűen a kezembe veszem az egyik kötetet, és csak olvasok, olvasok. Ez a könyv konkrétan megváltoztatta az életemet. Nagyon sok mindent köszönhetek neki. Nagyon sokat. :')

Köszönöm szépen, Laura néni, hogy megkaphattam ezt az élményt!:) Nagyon-nagyon szeretjük Magát!:) <3 <3 <3 <3 <3 <3 

"- Melyik szeptember 8?

  - Még kilencedikben..." 

"- Kell egy biztos pont?

  - Jól jönne...

  - Itt vagyok. A többit meg majd kitaláljuk."

"- Mozi+pizza lányból rengeteg van. Nekem a könyvesbolt+palacsinta kell."

"- Dina, bárcsak azt mondhatnám, hogy jelentett nekem valamit az a csók. Bocs."

"Csoki, mennyit nyomsz? És súllyal? Muhahaha."

"- Máday néni, csokoládés piskóta!"

"A szavak lehetnek szépek, de üresek."

"- Hallgass, csipkeverő!"

"- Ott, a padon...- mutatott felém.

  - Hagyd abba, könyörgöm, hagyd abba!- motyogtam alig hallhatóan. Az egész udvar felém fordult, én pedig még soha, de soha nem égtem még ennyire.

  - ... a barátnőm!- kiáltotta.- Reni, köszönnél a többieknek?- szólt oda nekem. A fejemet fogva felnéztem, és bénán intettem egyet, úgy általánosságban.

(...)

  - És szeretem- tette hozzá mellékesen, én pedig elmosolyodtam, és alig hallottam valamit a fülemben zúgó vértől."

"- Idegesített, hogy nem köszöntél. Idegesített, hogy jól elvoltál. Idegesített, hogy nem röhögtél azon, amin mi röhögtünk. Idegesített, hogy csak olvastál, és semmi más nem érdekelt. Idegesített, hogy kedvelted Neményit és jól érezted magad vele. Idegesített, hogy előttem ültél. Idegesített, hogy láttalak a szünetekben az udvaron. Idegesített, hogy amikor nem láttalak, kerestelek. Idegesített, hogy tetszettél. Idegesített, hogy olyan lánynak tűntél, aki soha nem foglalkozna velem. Aztán rohadtul idegesített, hogy beléd estem- fejezte be halkan, én pedig tágra nyílt szemmel néztem rá."